Partizan Architecture

családi ház váLTOZÁSRA TERVEZVE

A téri szükségletek változása és az azokhoz való alkalmazkodás olyan kérdéskör, amely a legtöbb család életében jelen van, de ebben az esetben a megbízók központi elemként tekintettek erre a problémára: olyan házat akartak, amely könnyen képes alkalmazkodni a tervezett és nem tervezett használatbeli változásokhoz.

HELYSZÍN: BRENNBERGBÁNYA
tervezők: hory gergely, major zoltán, müllner Péter
TERVEZÉS ÉS KIVITELEZÉS: 2016-2020
PUBLIKÁCIÓK: me utóirat 117, ÉPÍTÉSZFÓRUM, OCTOGON 172
DÍJAK: MÉDIA ÉPÍTÉSZETI DÍJA 2021 - FINALISTA
FOTÓ: Danyi Balázs

A megépült ház hosszú tervezési folyamat eredménye, hiszen a megbízó házaspár 2016-ban keresett fel bennünket. a család legfontosabb motivációja az építkezésre a folyamatos bővülésével párhuzamosan növekvő helyszükséglet kielégítése volt. Első beszélgetéseink során életük legfontosabb jellemzőjeként az állandó változást nevezték meg. ahogy születtek a gyerekek, majd életük újabb és újabb szakaszába léptek, rövid időn belül többször is szükségessé vált akkori lakásuk funkcionális átrendezése. A szülők arra számítottak, hogy a használati igények változása folyamatosan jelen lesz. Amíg kisebbek a gyerekeik, addig nagyrészt közös terekben töltik idejüket, később azonban egyre inkább szükségük lesz majd egy saját, privát helyiségre.

Az átalakíthatóság érdekében vegyes tartószerkezeti megoldást alkalmaztunk: a külső térelhatárolás falas jellegű, míg az épület belsejében vázas rendszert használtunk. A rendszer méretrendjének meghatározásánál az alapegység egy szoba volt: a kialakítható legkisebb helyiség mérete (ez két raszter szélességet jelent) 3m x 4m lett, amely különböző cselekvések megvalósítására teszi alkalmassá. Ezáltal az egyes szobák nem rendelkeznek előre meghatározott funkcióval, használatuk módját a valós igények határozzák meg. A modulméret alapján másfél méteres tengelytávolságban, aszimmetrikus T-alakú belső tartókat helyeztünk el. A tartók az utcával párhuzamosan három sávra osztják a ház belső terét: egy keskenyebb állandó és egy szélesebb szabadon alakítható részre, illetve a kettő közötti átmeneti zónára.

Az állandó rész biztosítja az épület működését; innen tárhatók fel a helyiségek, itt történik a szintek közötti közlekedés, illetve ebben helyeztük el a kiszolgáló funkciókat. A ház kerthez csatlakozó felében egy kétszintes, üres (csarnok)tér található, amelyben a helyiségek méretei szabadon alakíthatók a vázrendszer adta méretrenden belül. A két egységet egy köztes zóna köti össze, amely nem rendelkezik kötött funkcióval: a megoldandó szituáció függvényében mindkét oldal számára tartalék térként vagy tárolóként szolgálhat.

A szándékunk tehát az volt, hogy a család életmódbeli változásait a belső terek kialakítása képes legyen követni. Ezért a helyiségek mérete és száma is egyszerűen változtatható olyan módon, hogy az átalakítások miatt ne alakuljanak ki funkcionális ellentmondások. Ezt a lehetőséget már a tervezési folyamat során is biztosítani akartuk a megbízók számára, ezért megismertettük őket a létrehozott szabályrendszerrel, amelynek segítségével maguk alakították ki a megépítendő elrendezést. A rendszer alkalmazása egy kísérlet volt, amely a visszajelzések alapján magabiztosságot adott a megbízóknak a terv alakításához. Lehetőségük nyílt ugyanis arra, hogy szabadon gondolkodhassanak használati kérdésekről, és ne kelljen szerkezeti és egyéb műszaki szempontokat figyelembe venniük. Ezáltal a végleges alaprajz helyett azt a szabályrendszert hoztunk létre számukra, amelyen belül az egyes helyiségek elrendezése már kizárólag az ő döntésükön múlik.

A szülők a földszint egy részét jelölték ki nappaliként, amelyhez egy különálló kisebb zóna, a „lego- szoba” kapcsolódik. Ez a közösségi tér teljes mértékben gyerekek által felügyelt része, ilyen módon napközben a földszinten tudnak játszani a szülők közelében. Ebbe a helyiségbe beépítettek egy mászókát, amely közvetlen kapcsolatot teremt az első emeleti gyerekszobával. Az emelet további helyiségeit a szülők privát terei, a hálószoba és a dolgozó foglalják el.

A szabályrendszertől azt vártuk, hogy a tervezés során a használó maga is tervezővé válik, lehetősége nyílik a beavatkozásra, hozzátesz környezete alakításához, így a tervezési–építési– átalakítási folyamat aktív szereplőjévé válik. A célunk egy olyan épület tervezése volt, ahol nincsenek előre definiált térkapcsolatok és funkcionális kötöttségek. Ennek eléréséhez alapvetően két eszközt használtunk fel. Egyrészt a létrehozott szabályrendszer segítségével a helyiségek mérete és pozíciója könnyen megváltoztatható. Másrészt a szerkezet méretrendjéből és a közlekedési rendszerből adódóan egy kialakított helyiség alapterülete és épületen belüli elhelyezkedése lehetővé teszi, hogy változatos használatra adjon lehetőséget. A használó aktivitásának elősegítéséhez lemondtunk a terv és az épület feletti teljes kontrollról, és a tervezés során csupán a legszükségesebb elemek meghatározására szorítkoztunk.

Ez a gondolkodásmód determinálja a ház külső-belső megjelenését, hiszen minden a racionális alakíthatóságot szolgálja. A belső teret „felszabadító” tartószerkezeti rendszer nagyban meghatározza az épület külső megjelenését is, hiszen ehhez alkalmazkodik a külső nyílászárók kiosztási rendje, amely az esetleges átalakítások után is biztosítja az egyes helyiségek megvilágítását. Emellett a neutralitásra való törekvés fejeződik ki a ház egyszerű geometriájában és anyaghasználatában is.