Flow Hostel
Közösségi szálláshely Budapesten
tervezők: hory gergely, major zoltán, müllner Péter
tervezés és kivitelezés: 2016
Publikációk: ARCHDAILY, ARCHELLO, ARCHITIZER, AMC INTERIEURS 2018 No.270, BOB MAGAZINE No.162, DIVISARE, DISUP, ÉPÍTÉSZFÓRUM, Green Building Vol.53, octogon 141, STAY OVERNIGHT: HOSPITALY DESIGN IN REPURPUSED WALLS
fotó: Danyi Balázs
A budapesti FLOW Hostel egy belvárosi történeti épület teljes második emeletét foglalja el. Az ingatlanban a XX. század elején különböző hivatalok működtek, majd kollégiummá alakították, legutóbb pedig egy színtársulat központjaként üzemelt. 2015-ben újabb funkcióváltás következett: arra kaptunk megbízást, hogy alakítsuk át a teljes szintet közösségi szálláshellyé, mely elsősorban a gazdaságos, de jó minőségű környezetet kereső fiatal turistákat kívánja kiszolgálni. A hostelek vendégei számára fontos, hogy új embereket ismerhessenek meg és közösségben tölthessék idejüket. Ennek megfelelően a programban nem csak négy-nyolc fős hálótermekre volt szükség, hanem egy sor közösségi használatra szánt területre is: helyet kapott egy fogadótér recepcióval, egy lounge, egy önkiszolgáló konyha étkezővel, egy un. ‘’csendes szoba’’ a koncentrált munkavégzéshez, valamint egy médiaterem, ahol különböző csoportos foglalkozásokat is lehet tartani.
Az épületet hosszanti irányban egy középfőfal osztja udvari és utcai traktusokra. Eredetileg csak a középfőfal és a homlokzati falak közé épült válaszfalak osztották tovább az ingatlan tereit külön közlekedő nélkül. Az így létrejövő térsor - az emphilade - előnye, hogy benne az ember mindig nagyvonalú, természetes módon megvilágított terekben mozoghat. A terek közötti átlátások hatására pedig folyamatosan érzékelhetővé válik az épület téri rendszere. Az ingatlan története során a különböző funkcionális igények azonban szükségessé tették, hogy az egyes helyiségek egymástól függetlenül is megközelíthetővé váljanak: ezért folyosók jelentek meg a középfőfal mindkét oldalán. Ez a beavatkozás a célnak ugyan megfelelt, azonban új problémákat idézett elő: hosszú, monoton, szűk és sötét terek alakultak ki, melyeket ráadásul intenzíven használták, hiszen ezeken keresztül zajlott a közlekedés. Egy szálláshely esetében szintén különnyíló szobákra van szükség, ami miatt szükségessé válik középfolyosók alkalmazása. A tervezés során olyan téri rendszert akartunk megvalósítani, amely lehetővé teszi hogy az ingatlanban történő mindennapi mozgás változatos élményt nyújtson a használó számára.
Az emphilade térrendszer tulajdonságit akartuk felhasználni: a nyilvános, közösségi használatú tereket nem egymástól falakkal elválasztott önálló cellákként, hanem egy útvonalra felfűzött térsorként terveztük meg, melyeket a szobaegységek választanak el egymástól, így csak a szobablokkok előtt alakulnak ki rövid folyosószakaszok. Az ingatlanban való közlekedés nagy része viszont különböző használatú, tágas, napfényes terekben történik. Amint tehát a vendégek kilépnek a szobájukból, rögtön bekerülnek a hostel közösségi terébe.
A különböző tereken való áthaladás élményszerűségének kialakításához a téri elrendezés mellett a belsőépítészet eszközeit is felhasználtuk: a teljes ingatlannak egységes megjelenést, miközben az egyes közösségi tereknek saját karaktert akartunk adni. Az egységességet a hosszabb távra készülő szerkezetek biztosítják: a mindenhol egyforma linóleum burkolat, a középfőfal mellett vezetett gépészeti sáv és az ablakok tengelyei mentén kiosztott kábeltálcák egy olyan semleges ‘infrastruktúrát’ alkotnak, ami képes könnyen alkalmazkodni a jelenben még nem látható későbbi átalakításokhoz. Az egyes terek változatosságát pedig a mobil berendezési elemek biztosítják: a világítótestek, az egyedileg tervezett, könnyen átrendezhető bútorok és grafikai elemek képezik azt a réteget, ami sokféleséget hoz létre mind megjelenésben, mind pedig használatban.
A budapesti FLOW Hostel egy belvárosi történeti épület teljes második emeletét foglalja el. Az ingatlanban a XX. század elején különböző hivatalok működtek, majd kollégiummá alakították, legutóbb pedig egy színtársulat központjaként üzemelt. 2015-ben újabb funkcióváltás következett: arra kaptunk megbízást, hogy alakítsuk át a teljes szintet közösségi szálláshellyé, mely elsősorban a gazdaságos, de jó minőségű környezetet kereső fiatal turistákat kívánja kiszolgálni. A hostelek vendégei számára fontos, hogy új embereket ismerhessenek meg és közösségben tölthessék idejüket. Ennek megfelelően a programban nem csak négy-nyolc fős hálótermekre volt szükség, hanem egy sor közösségi használatra szánt területre is: helyet kapott egy fogadótér recepcióval, egy lounge, egy önkiszolgáló konyha étkezővel, egy un. ‘’csendes szoba’’ a koncentrált munkavégzéshez, valamint egy médiaterem, ahol különböző csoportos foglalkozásokat is lehet tartani.
Az épületet hosszanti irányban egy középfőfal osztja udvari és utcai traktusokra. Eredetileg csak a középfőfal és a homlokzati falak közé épült válaszfalak osztották tovább az ingatlan tereit külön közlekedő nélkül. Az így létrejövő térsor - az emphilade - előnye, hogy benne az ember mindig nagyvonalú, természetes módon megvilágított terekben mozoghat. A terek közötti átlátások hatására pedig folyamatosan érzékelhetővé válik az épület téri rendszere. Az ingatlan története során a különböző funkcionális igények azonban szükségessé tették, hogy az egyes helyiségek egymástól függetlenül is megközelíthetővé váljanak: ezért folyosók jelentek meg a középfőfal mindkét oldalán. Ez a beavatkozás a célnak ugyan megfelelt, azonban új problémákat idézett elő: hosszú, monoton, szűk és sötét terek alakultak ki, melyeket ráadásul intenzíven használták, hiszen ezeken keresztül zajlott a közlekedés. Egy szálláshely esetében szintén különnyíló szobákra van szükség, ami miatt szükségessé válik középfolyosók alkalmazása. A tervezés során olyan téri rendszert akartunk megvalósítani, amely lehetővé teszi hogy az ingatlanban történő mindennapi mozgás változatos élményt nyújtson a használó számára.
Az emphilade térrendszer tulajdonságit akartuk felhasználni: a nyilvános, közösségi használatú tereket nem egymástól falakkal elválasztott önálló cellákként, hanem egy útvonalra felfűzött térsorként terveztük meg, melyeket a szobaegységek választanak el egymástól, így csak a szobablokkok előtt alakulnak ki rövid folyosószakaszok. Az ingatlanban való közlekedés nagy része viszont különböző használatú, tágas, napfényes terekben történik. Amint tehát a vendégek kilépnek a szobájukból, rögtön bekerülnek a hostel közösségi terébe.
A különböző tereken való áthaladás élményszerűségének kialakításához a téri elrendezés mellett a belsőépítészet eszközeit is felhasználtuk: a teljes ingatlannak egységes megjelenést, miközben az egyes közösségi tereknek saját karaktert akartunk adni. Az egységességet a hosszabb távra készülő szerkezetek biztosítják: a mindenhol egyforma linóleum burkolat, a középfőfal mellett vezetett gépészeti sáv és az ablakok tengelyei mentén kiosztott kábeltálcák egy olyan semleges ‘infrastruktúrát’ alkotnak, ami képes könnyen alkalmazkodni a jelenben még nem látható későbbi átalakításokhoz. Az egyes terek változatosságát pedig a mobil berendezési elemek biztosítják: a világítótestek, az egyedileg tervezett, könnyen átrendezhető bútorok és grafikai elemek képezik azt a réteget, ami sokféleséget hoz létre mind megjelenésben, mind pedig használatban.
