Partizan Architecture - Cserépváralja

A cserépváraljai Munkás Szent József templom rekonstrukciója
egy modern magyar műemlék helyreállítása

Feladatunk a cserépváraljai Munkás Szent József templom helyreállítása a modern magyar szakrális építészet egyik ikonikus épületének hiteles rekonstrukciója volt. A felújítás során megértettük és követtük az eredeti tervezői szándékot, így megőrizve és megerősítve a ház eredeti különleges atmoszféráját.

Helyszín: CSerépváralja
Eredeti tervező: CSABA LÁSZLÓ
A felújítás tervezői: Major Zoltán, müllner péter
tervezés és kivitelezés: 2021-2023
Publikációk: ÉPÍTÉSZFÓRUM, OCTOGON, HIDDENARCHITECTURE, VÁLASZONLINE, MODULOR MAGAZINE 2024/5
díjak: Icomos 2024, MÉD 2023 ÉPÜLET KATEGÓRIA GYŐZTESE, Piranesi 2023 - említés, Mies van der Rohe Award jelölt 2025, PRO ARCHITEcTuRA DÍJ 2023
FOTÓ: Danyi Balázs

A cserépváraljai templom 1962-ben épült fel Csaba László építész tervei alapján. Az 1950-es évek Magyarországán a diktatúra szigorú előírásai miatt templomot csak kivételes esetben lehetett építeni. Az épület helyi anyagokból, és a közösség aktív részvételével, az építész műszaki irányítása mellett épült. A falusi környezetben szokatlan megjelenésű modernista épületet az ellentmondásos fogadtatása ellenére az évtizedek alatt megszerették a helyi lakosok, és 2020-ban lehetőség adódott a templom felújítására. Munkánk során igyekeztünk megérteni az eredeti tervezői szándékot, kiemelt figyelemmel az épület téri felépítésére és a katolikus liturgia összefüggéseire, valamint ezeket a közösség számára is szerettük volna nyilvánvalóvá tenni. Abban bízunk, hogy az épület szimbolikájának megismerése egyfelől erősítheti a helyiek kötődését a templomhoz, másfelől a különleges koncepció megőrzését is segíti.
A feladat megoldása érdekében elmélyültünk az épület történetében, megismertük annak jelentőségét, és a tervezési folyamat során egyre inkább az épület építéskori állapotára koncentráltunk. Négy olyan eredeti tervezői döntést (útvonal, anyaghasználat, fókuszpontok, fény) azonosítottunk, amelyet az építészeti koncepció esszenciális részének gondoltunk és az új beavatkozásokkal ezeket szerettük volna követni és felerősíteni.

Az első és talán legfontosabb ezek közül az a dramaturgiailag jól kitalált irányított útvonal, amely elvezeti a hívőt az utca nyilvános terétől a szakrális tér belsejébe és figyelmét az oltár felé irányítja. A felfelé vezető aszfaltozott útról letérve a magastető gerincével párhuzamosan, egy meredek lépcsősoron jutunk fel a bejárathoz, innen az eredeti haladási irányba visszafordulva kerülünk szembe az oltárasztallal, a tabernákulummal és az ambóval, majd a templomtérbe való bejutás után ismét a tetőgerinc által meghatározott szögben foglalhatjuk el a helyünket. A település lakossága a magyarországi falvakhoz hasonlóan elöregszik, így a templom lépcsőn keresztüli elérése sokakat távol tart a hitélettől. A tervezés során megoldást kellett találnunk egy új könyebb bejutást biztosító megközelítésre. A probléma megoldásához először elbontottuk az épületet körülvevő kerítést, és új bejutási pontot terveztünk a templomhoz. A rámpa – a környezeti adottságokat kihasználva – a sekrestye mellől indul, majd a tetőgeometriához igazodó szögben megtörve érkezünk meg a bejáratához, és kapcsolódunk az eredeti útvonalhoz. Az így kialakult támfal a legfontosabb új elem az összképben, ennek formájával és vonalvezetésével a tervező eredeti elképzeléseit igyekeztünk folytatni.

Az útvonalhoz hasonlóan az anyaghasználat is nagyon tudatos narratíva mentén szerveződött mind a vízszintes, mind a függőleges felületek tekintetében. A templom felé haladva a lépcsők és az előtér durván megmunkált andezittufával burkoltak, az előtető alatt és a belső térben általános helyeken vörös, míg a padok és az oltártér alatt sárga mészkövet találunk. A templom építőanyaga a helyben megtalálható tufakő. Amely a legtöbb helyen eredeti színében és formájában használt a tervező, két kivételtől eltekintve. Az egyik a harangfal, amely fehérre meszelt fugás kőfalazat volt, a másik pedig az oltárfal, ami pedig síkra vakolt fehér felület. Ezzel Csaba narratív hangsúlyt adott a két legfontosabb résznek. A harangfalnak, ahol a ház hangja létrejön (harang és zene) és az oltárfalnak, amely pedig a legfontosabb szentségeket őrzi. A felújítási munkák során mind a belső, mind a külső megjelenésben helyreállítottuk az eredeti felületképzést, a tető esetében pedig visszatértünk természetes palához. A harangfal esetében, azonban a korábbinál erősebb kontrasztot hoztunk létre, hogy még tisztábban olvasható legyen az anyagok által közvetített gondolat. Az újonnan épített támfal és rámpa igyekszik az eredeti gondolatot továbbírni. A támfal anyaga csömöszölt beton, amelybe – a falazattal megegyező – termésköveket helyeztünk el, a két anyag egyszerre reflektál a régi falazási módra, illetve jelzi a templom többi részétől való másidejűségét.

A templom különleges formája sem öncélú, hanem a liturgiát kiegészítő szimbolikus tartalommal rendelkezik. A belépésnél lévő kétszárnyú ajtó egy tengelyt hoz létre, amely kijelöli az oltár és a tabernákulum helyét. Az elfordított és megemelt tetőgerincnek köszönhetően a templomtérnek egyértelműen azonosítható a legmagasabb pontja, ami alá az ambó került. Az eredeti ambót a fűtés bevezetésekor elbontották, de ami nagyobb probléma, hogy az újat az oltártéren belül egy másik pozícióban építették fel. Ezáltal a szószék kikerült a templom eszmei középpontjából, és így az eredeti szándék súlyosan sérült. A felújítás során az ambót szerettük volna az eredeti koncepciónak megfelelően helyreállítani. Felületkezelésében és jellegében az eredetivel megegyezik, azonban magassága és pozíciója különbözik attól. Ennek legfőbb oka, hogy szerepe a II. Vatikáni Zsinatot követően felértékelődött. Mivel a jelenlegi katolikus liturgia során központi szerepet tölt be, ezért azt a több ülőhely felé fordítottuk, illetve magasságát a manapság szokásosnak megfelelően terveztük meg, figyelembe véve az oltárasztal méreteit.

Ahogy látható, munkánk során igyekeztünk megérteni az eredeti tervezői szándékot, kiemelt figyelemmel az épület téri felépítésére és a katolikus liturgia összefüggéseire, valamint ezeket a közösség számára is szerettük volna nyilvánvalóvá tenni. Abban bízunk, hogy az épület szimbolikájának megismerése egyfelől erősítheti a helyiek kötődését a templomhoz, másfelől a különleges koncepció megőrzését is segíti.