SZIGETÉPÍTÉS - Talpalatnyi szárazföld meghódítása a Balatono
A Club Aliga egykor a pártelit szigorúan őrzött üdülője volt, ahol a külvilágtól elzárva, olyan kiváltságokban lehetett része a legfelsőbb vezetésnek, amelyek az emberek többségének elérhetetlenek voltak. Az államszocializmus titkos „szigete” volt ez, amire nem vonatkoztak a hétköznapokban uralkodó szabályok. A sziget nem csak mint metafora, hanem mint fizikai valóság is megjelent: Kádár Jánosnak saját, különbejáratú horgásszigetet építettek, ahol a főtitkárnak az elzárt területen belül is lehetősége volt az „elszigetelődésre”. A Club Aligában a sziget a kiváltság szimbóluma: egy saját tér saját szabályokkal, kivonulás egy másik világba, bezártság és szabadság, egyszerre autonómia és függőség. A workshop során megtapasztalhatóvá akartuk tenni a szigeten való lét összetett élményét.
Helyszín: Balatonaliga
Workshop vezetők: Hory Gergely, Kovács Károly Lehel, Major Zoltán, Müllner Péter
Résztvevők: Balogh Eszter, Bánszegi Bíborka, Botka Fanni, Engel Ágnes, Gunther Ágota, Kovács Orsolya
Tervezés és kivitelezés: 2020
A résztvevőkkel közösen építettünk egy úszó szigetet a Balatonra: létrehoztunk egy talpalatnyi szárazföldet a víz felszínén, ahol bárki szabadon partra szállhatott, és megtelepedhetett.
A sziget építése során azokat a tulajdonságokat kerestük, amelyek valóban „szigetté” tesznek egy tárgyat. Egy szigetet minden oldalról víz vesz körül, messziről tekintve úgy tűnik, mintha lebegne. A lebegés hatását úgy akartuk előidézni, hogy az építéshez hőszigetelést használtunk. Mivel a polisztirol hab sűrűsége kicsi, ezáltal viszonylag kis vastagság mellett is jelentős teherbírást tudtunk elérni. Ez lehetővé tette, hogy a szigetünk megmászható legyen. Zárt formát kerestünk, ezért választottuk a kör alakot. A sziget felületét pedig élő gyepszőnyeggel borítottuk, így annak tapintása természetes terep hatását idézte.
Bár fizikai méreteit tekintve a sziget kiterjedése alig volt több mint három négyzetméter, mégis alkalmasnak bizonyult arra, hogy átélhető legyen egy új és ismeretlen terület felfedezésének és ideiglenes kisajátításának élménye. Az elfoglalás után az alkalmi szigetlakó teljes kontrollal rendelkezett a sziget felett, meghatározhatta helyét és használatát. Teljeskörű birtokossá vált, de csupán addig, amíg a szigeten tartózkodott, a következő tulajdonos érkezésével a folyamat újfent megismétlődött. Ennek köszönhetően a szigetet senki sem sajátíthatta ki hosszútávon, a birtoklás általi szabadságot bárki megtapasztalhatta. A program nem csak az objektum megépítéséről szólt, a vízre helyezés után a sziget beépült az aligai partszakasz életébe. A strandolók hamar birtokba vették és természetes adottságként kezelték: a sziget egy rövid időre a Balaton-élmény részévé vált.
Helyszín: Balatonaliga
Workshop vezetők: Hory Gergely, Kovács Károly Lehel, Major Zoltán, Müllner Péter
Résztvevők: Balogh Eszter, Bánszegi Bíborka, Botka Fanni, Engel Ágnes, Gunther Ágota, Kovács Orsolya
Tervezés és kivitelezés: 2020
A résztvevőkkel közösen építettünk egy úszó szigetet a Balatonra: létrehoztunk egy talpalatnyi szárazföldet a víz felszínén, ahol bárki szabadon partra szállhatott, és megtelepedhetett.
A sziget építése során azokat a tulajdonságokat kerestük, amelyek valóban „szigetté” tesznek egy tárgyat. Egy szigetet minden oldalról víz vesz körül, messziről tekintve úgy tűnik, mintha lebegne. A lebegés hatását úgy akartuk előidézni, hogy az építéshez hőszigetelést használtunk. Mivel a polisztirol hab sűrűsége kicsi, ezáltal viszonylag kis vastagság mellett is jelentős teherbírást tudtunk elérni. Ez lehetővé tette, hogy a szigetünk megmászható legyen. Zárt formát kerestünk, ezért választottuk a kör alakot. A sziget felületét pedig élő gyepszőnyeggel borítottuk, így annak tapintása természetes terep hatását idézte.
Bár fizikai méreteit tekintve a sziget kiterjedése alig volt több mint három négyzetméter, mégis alkalmasnak bizonyult arra, hogy átélhető legyen egy új és ismeretlen terület felfedezésének és ideiglenes kisajátításának élménye. Az elfoglalás után az alkalmi szigetlakó teljes kontrollal rendelkezett a sziget felett, meghatározhatta helyét és használatát. Teljeskörű birtokossá vált, de csupán addig, amíg a szigeten tartózkodott, a következő tulajdonos érkezésével a folyamat újfent megismétlődött. Ennek köszönhetően a szigetet senki sem sajátíthatta ki hosszútávon, a birtoklás általi szabadságot bárki megtapasztalhatta. A program nem csak az objektum megépítéséről szólt, a vízre helyezés után a sziget beépült az aligai partszakasz életébe. A strandolók hamar birtokba vették és természetes adottságként kezelték: a sziget egy rövid időre a Balaton-élmény részévé vált.
