meditációs központ az alföldön
Tervezés ideje: 2024
Az alföld egy kis településére elképzelt Dhamma Hall tervezése során arra kerestünk választ, hogy hogyan lehet egy Magyarországon nem hagyományos funkciót és kultúrát megjeleníteni úgy, hogy közben a szűkebb és tágabb értelemben vett helynek is részévé váljon. Másképpen: hogyan lehet egyszerre kifejezni a buddhizmus filozófiáját és ugyanakkor kötődni az erdőtelki táj-építészeti környezethez.
Ennek megfelelően a tervezett épület minden egyes elemét ezen kettősség figyelembevételével alkottuk meg. Egy olyan helyet szeretnénk létrehozni, amelyben nem az épület kerül központba, nem vonja el a figyelmet a körülölelő világról, csupán lerekeszt egy teret és lehetőséget biztosít az elmélyült meditálásra. Éppen ezért igyekeztünk nem hivalkodó karakterű, ugyanakkor elhelyezésével, téri
felépítésével és anyaghasználával mégis jelentésteli, a buddhizmus lényegi gondolatait kifejező, valamint a helyszíni adottságokat és kontextusra reagáló épületet tervezni.
Mivel a magyar vidéki környezetben a Dhamma Hall nem hagyományos funkció, ennek megfelelően a ház formája és a telken belüli pozíciója is rendhagyó. Az épület formálása során nem a szomszédos falusi házakkal kerestünk kapcsolatot, hanem helyével és tömbszerű
megjelenésével a mezőgazdasági környezetre jellemző gazdasági épületekkel és szalmabálákkal.
Ennek megfelelően a tervezett épület minden egyes elemét ezen kettősség figyelembevételével alkottuk meg. Egy olyan helyet szeretnénk létrehozni, amelyben nem az épület kerül központba, nem vonja el a figyelmet a körülölelő világról, csupán lerekeszt egy teret és lehetőséget biztosít az elmélyült meditálásra. Éppen ezért igyekeztünk nem hivalkodó karakterű, ugyanakkor elhelyezésével, téri
felépítésével és anyaghasználával mégis jelentésteli, a buddhizmus lényegi gondolatait kifejező, valamint a helyszíni adottságokat és kontextusra reagáló épületet tervezni.
Mivel a magyar vidéki környezetben a Dhamma Hall nem hagyományos funkció, ennek megfelelően a ház formája és a telken belüli pozíciója is rendhagyó. Az épület formálása során nem a szomszédos falusi házakkal kerestünk kapcsolatot, hanem helyével és tömbszerű
megjelenésével a mezőgazdasági környezetre jellemző gazdasági épületekkel és szalmabálákkal.
A belső tereket nem szeretnénk erőteljesen leválasztani a külső környezettől, hiszen ez a viselkedés szembe menni a buddhizmus gondalitiságával. Egymást körülölelő határaival rétegeket képez, összemosva a kint és bent határait, ugyanakkor szűrőként is viselkedik, amely lecsendesíti a külvilágot. Ezt a hatást két eszközzel érjük el. Egyrészt a falakat tartó oszlopok elhelyezésével, amelyek egyre sűrűsödnek a központi tér felé haladva. Másrészt az egyes rétegek határain a tömör és nyitott felületek változó arányával. A központi térbe ezáltal csupán fókuszált megnyitások engedik be a külvilág egy-egy szeletét, mint a víz-, vagy gyepfelület, illetve az égbolt különböző kivágatai. Ez a szűrt látvány és a létrejött védett tér megfelelő környezetet biztosít az elmélyült
meditáláshoz.
Az épület központját egy semleges karakterű tér foglalja el, amely egyaránt alkalmas csoportos meditációra, illetve nagyobb közönség számára rendezett előadások megtartására. A tér ugyan egyik irányban nyújtott, azonban a belépési pont és az oltár elhelyezése okán még sem rendelkezik egyértelmű irányultsággal. A központi teret egy közlekedő keretezi, amely az épület előtereként, illetve a járó meditáció helyszínéül is szolgálhat. A külső és átmeneti terek egy újabb réteget adnak az előzőekhez; az épület megközelítését biztosító járda, a bejáratnál található tornác, valamint a kültéri meditációra is alkalmas terasz. Az épületet körülvevő tó/esőkert, valamint az elvonuló központ középső területét elfoglaló virágos gyepfelület szintén a réteges szerkesztést erősítik.
A tervben kiemelt szerephez jut a hat kardinális irány. Az oltáron található Buddha kelet felé néz, és ezzel egyértelműen kijelöli az egyik tengelyt, amely felülről bevilágított. A másik, észak-déli tengelyt erősíti a tér alaprajzi formája, illetve a meditáló szemmagasságában található megnyitások. A központi tér földbe süllyesztése, valamint csökkentett belmagassága pedig a harmadik tengelyt is egyértelműen olvashatóvá teszik.
Az irányokhoz hasonlóan az anyaghasználat is tudatos döntések eredménye, így a buddhista filozófiában megjelenő négy őselem: a tűz, a víz, a föld és a levegő mind megjelenik az épületben. Az égetett faburkolat jelképezi a tüzet, az épület körül található esőkert a vizet, a központi tér süllyesztett padlószintje pedig a földet, a nagyméretű nyílások minden esetben a külső fényviszonyokat tükrözik a belső térben, ezzel szimbolizálva a levegőt. A központ tér arany színű mennyezete fokozza a fényhatásokat és egyedi atmoszférát teremt.
