Partizan Architecture

LAKÁS MINT EGYETLEN TÉR

2021-BEN KERESETT FEL BENNÜNKET EGY SZOCIOLÓGUS HÁZASPÁR, HOGY TERVEZZÜNK NEKIK KISMÉRETŰ CSALÁDI HÁZAT A TINNYEI MEDITERRÁN VÖLGYBEN FRISSEN MEGVÁSÁROLT TELKÜKRE. A TERVEZÉSI FELADATBAN SZÁMUNKRA A KIHÍVÁST ALAPVETŐEN KÉT PROBLÉMA MEGOLDÁSA JELENTETTE. ELSŐKÉNT, HOGY CSUPÁN A LEGSZÜKSÉGESEBB, MINIMÁLIS MÉRETŰ HELYISÉGEK FELHASZNÁLÁSÁVAL HOGYAN TUDUNK MINÉL NAGYVONALÚBB BELSŐ TERET KIALAKÍTANI. MÁSRÉSZT, HOGY A BRENNBERGBÁNYÁN ALKALMAZOTT, A HASZNÁLAT IDŐBELI KITERJESZTÉSÉT CÉLZÓ ESZKÖZÖK HOGYAN MÓDOSULNAK ABBAN AZ ESETBEN, HA AZ ALAPTERÜLET JELENTŐSEN CSÖKKEN. ENNEK ÉRDEKÉBEN EGY OLYAN, EGYSZERŰ TÉRBELI MODELLT SZERETTÜNK VOLNA LÉTREHOZNI, AMI AMELLETT, HOGY A LEHETŐ LEGKEVESEBB MEGKÖTÉST TARTALMAZZA A HELYISÉGEK ELHELYEZÉSÉT ILLETŐEN, TOVÁBBRA IS LEHETŐVÉ TESZI A HASZNÁLÓK AKTÍV BEVONÁSÁT A TERVEZÉSI FOLYAMATBA.

HELYSZÍN: TINNYE
TERVEZŐK: MAJOR ZOLTÁN, MÜLLNER PÉTER
TERVEZÉS ÉS KIVITELEZÉS: 2021-2025

A tervezés egyik első lépéseként a ház szerkezetét érintő kérdéseket tisztáztuk. Az északi fekvésű, közepesen meredek telken rendkívül sűrű, cserjés-bozótos erdő volt. Mivel ilyen körülmények között minden építőanyag mozgatása rendkívül nehézkes, mindenképpen könnyűszerkezet alkalmazásában kezdtünk el gondolkodni. Emellett a megrendelőink számára már a tervezés megkezdésekor valós opcióként merült fel, hogy ők maguk építik fel a házukat. Szintén a környezeti szempontokat figyelembe véve úgy döntöttünk, hogy a hagyományos beton alaptestek helyett a sokkal kisebb ökológiai lábnyommal rendelkező talajcsavaros alapozást választjuk.
Egy olyan rendszert próbáltunk létrehozni, amelyben a kevés, kis alapterületű helyiség a lehető legszorosabban kapcsolódhat egymáshoz. Ennek érdekében a házat két ugyanolyan szélességű tömegre bontottuk, amelyek egy-egy földszinttel és emeleti szinttel rendelkeznek, egymáshoz pedig félszint eltolással csatlakoznak.

A két traktus esetén a 3,5 méteres mélység már bármilyen használatot képes befogadni. Különösen igaz ez, ha figyelembe vesszük, hogy a félszinteltolásnak köszönhető átlátások révén akár jóval tágasabb térérzet alakulhat ki. A fa tartószerkezettel összesen tíz egyenlő részre osztottuk fel hosszában az épületet, és a lépcső asszimetrikus elhelyezésével két, különböző helyiségméretet határoztunk meg. Ezáltal a függőleges közlekedő keleti oldalán egy körülbelül tíz négyzetméter, míg nyugati oldalán egy körülbelül tizenhat négyzetméter alapterületű helyiség keletkezett. Ezt az alapvető struktúrát megosztottuk a megrendelőinkkel, és közösen kezdtük el feltölteni tartalommal. Az általános keretrendszer látszólagos egyszerűsége ellenére nagy nagyfokú szabadsággal rendelkezik, annak függvényében, hogy az egyes helyiségeket milyen mértékben választjuk le egymástól. Ennek a skálának az egyik végén egy teljesen nyitott épület található, ahol a helyiségeket egymástól csupán a lépcső, illetve a függőleges eltolások választják el. A másik végén viszont egy sokkal hagyományosabb elrendezés merül fel, ahol a lezárt „lépcsőházhoz” minden szinten jobbra és balra egy-egy ajtóval feltáruló szoba csatlakozik, amelyek még a mellettük lévő, fél szinttel eltolt helyiségekkel sincsenek kapcsolatban.
Ebben az esetben a használónak le kell mondania a helyiségek pontos alaprajzi helyének, illetve belmagasságának szabad megválasztásról. Ugyanakkor továbbra is dönthet a rendelkezésére álló üres terek használatának definiálásáról, illetve az egyes szobák közötti leválasztás mértékéről és módjáról

A ház különböző részei különböző irányban tájoltak, így jelentősen más atmoszférával rendelkeznek. Ennek következtében a használati módok helykeresése nem pusztán logikai folyamat, hiszen a ház bizonyos részei – méretükből és elhelyezkedésükből, illetve a megbízók személyes preferenciáiból adódóan – alkalmasabbak bizonyos tevékenységek elvégzésére. A használat tehát keresi a helyét az épületben. A belső terek formálása kapcsán arra törekedtünk, hogy a használók az egész épületet egyetlen összefüggő térként érzékeljék. Ezért a helyiségek hagyományos – additív módon történő – egymás mellé sorolása helyett csupán azokat a szobákat zártuk be, amelyek esetén erre feltétlenül szükség van.

A ház külső megjelenésnél a belső működést szerettük volna megjeleníteni a tömegformában. Annak érdekében, hogy az összefüggő tér-koncepció kívülről is érzékelhető legyen, a tradicionális tetőformák alkalmazása helyett inkább egy egységes „külső burok” létrehozása volt a célunk. Ennek eléréséhez minden hagyományos részletmegoldást igyekeztünk elkerülni, pontosabban ugyanúgy megoldani. Így a falak és a tető burkolatára kezdetektől fogva egynemű anyagként gondoltunk. Ezt a hatást tovább erősíti a nyílászárók kiosztása: az ablakok mind a négy homlokzaton hasonló arányban szakítják fel a külső burkot, ráadásul kívülről sokszor váratlan magasságokban felbukkanva. Ezáltal az épületnek nincsen kitüntetett iránya vagy – másképpen főhomlokzata.